Egy régi barátnak..
Minap, hogy álldogáltam a sírod előtt, eszembe jutottak a régi beszélgetéseink.
Sok éve, hogy elmentél, de szinte nincs olyan nap, hogy ne emlegetnénk. Gyakran elhangzik: „ahogy a Laci mondta”…”úgy mint a Laci”… A neved fogalom volt, azon kevesek egyike voltál, akit „gyütt-ment” létére nem csak befogadtak, de tiszteltek és nagyon szerettek. Te voltál „Az Asztalos” a falu asztalosa. Akihez épp oly bátran fordulhattunk a bonyolult csigalépcső megalkotása ügyében, mint a leszakadt szekrényajtó megreparálása miatt. Ha pedig új kapát vettünk, ki tudott volna jobb nyelet csinálni? „Majd átviszem a Coloshoz!”





