Ingyen WiFi Fertőszéplak központjában

Felhasználónév: wifi
Jelszó: free

Nyitó oldal

Civil- és sportélet

 

 

 

A nyár leghosszabb zenei fesztiváljának ad otthont május 31 és szeptember 15 között Eszterháza. Az Eszterházi Vigasságok koncertjeire már kaphatók a jegyek a www.jegymester.hu portálon, illetve a májustól a helyszínen! Bővebb információ a fesztiválról a www.eszterhaza.hu oldalon.

 

Válogassuk! Program környezeti értékeinkért

 

Sopron és térsége hulladékgazdálkodási rendszer KEOP-1.1.1./2F/09-2011-0002

 

Széplak szülötte: Barabás István tűzoltóparancsnok
Írta: Lukács Béla   
AddThis Social Bookmark Button

A falunk és a Barabás család múltjának közös emlékeit kutatva találtam rá a tanító dinasztia falunkból elszármazott, a közösségi életért sokat tevő tagjára. Barabás György feleségével, Rátkovics Katalinnal – a széplaki malomtulajdonos leányával - a Széplak NO.4.sz. házban kezdték  meg  életüket. A családi emlékek szerint Barabás Györgynek és feleségének kilenc gyermeke született. István fiuk 1855. augusztus 18-án született. István a somogycsurgói tanítóképzőben készült a tanítói pályára. A családi hagyományokat követve a néptanítói pályára készült. Édesapja nyomdokaiba lépve néptanítóként és kántorként folytatta pályafutását.  Az élet számos területén tevékenykedett, de ezt felsorolni nehéz lenne mind. A műveltségét jellemezte az, hogy már 8 évesen orgonált. Az életpályájának egyes állomásairól a következőket lehet tudni.

A széplaki gyökerekkel rendelkező férfi Vasvárra került. Hogy a néptanító hogyan került kapcsolatba az ismeretlen tűzoltómunkával, mesélje el ő maga!
Életének egyik meghatározó eseménye Sopronban gimnazista évei alatt történt vele. Visszaemlékezése szerint így ismerkedett meg a tűzoltó munkával:

„A tágas halpiaccal szemben álló, még most is impozáns kétemeletes házban laktam, mint kosztos diákocska. Egyik vasárnap délután hangos zeneszóval vonult éppen a mi házunk elé az akkortájban alakult soproni önkéntes tűzoltóság. Első díszgyakorlatuk bemutatására igen alkalmasnak kínálkozott a nagy téren álló magas épületünk.
Roppant nagy néptömeg gyűlt össze. De a tűzoltók is nagyon sokan voltak, még osztrák csapatok is. A második emelet egyik ablakából bámultam a tömeget.
Egyszer csak megindult a támadás. Az épület utcai frontján hatoltak föl a tűzoltók – csupa könnyed támasztó létrákkal … Ezt csinálták, ezt a veszedelmes /ma már divatjamúlt/ fölhatolást egyszerre három ablaksoron. És nem történt baja egyiknek sem.
Roppantul tetszett ez nekem. 11 éves létemre is kész lettem volna megpróbálkozni a fölhatolással. De azután jött még csak a nagy dolog. A fölhatolt tűzoltók az utcára kötelet bocsátottak le, amelynek alsó végére lenn egy hosszú zsákot akasztottak, s e zsákot aztán a fönnlévő tűzoltók a második emeletre fölhúzták, s itt a zsák felső, nyitott részét az ablakon megerősítették. Alighogy készen voltak a zsákkal, belebukott abba az egyik tűzoltó, s én az első megrettenésem után bámulva láttam, hogy szerencsésen csúszott le a néptömeg zajos tapsolása közt. Ekkor egyik markos tűzoltó engem is fölkapott, s szó nélkül a zsákba vetett. Nem is értem rá megijedni, mert már lenn is voltam, s örömteljes mosollyal léptem ki a zsákból. Hej, micsoda taps hangzott el a tömegben! Nem látott azelőtt ilyesfélét városi nép sem.
Másnap a szokott ismerős kéményseprőnk jött tisztogatni a lakásunkba, aki melegen gratulált nekem a tegnapi hőstettemhez. Kitűnt, hogy ő volt az a tűzoltó, aki engem a zsákba dugott. Testvéries barátságot éreztem iránta, s minthogy a közelben lakott, vasárnaponkint el-elmentem vele a tűzoltó tanyára, hogy gyakorlataikban gyönyörködjem.
Így már kisfiú koromban beláttam a tűzoltómunkába, s megszerettem azt.”


A tűzoltómunka kezdeteiről szóló visszaemlékezésében a következőt találjuk:


„Igen ügybuzgó dalárdám volt iparos és földműves ifjúságból. Egy nap estéjén éppen együtt voltunk, s gyakoroltunk a régi iskolában /a Kossuth utcai óvoda udvarán lévő iskolában/, amikor az ablakon át megláttuk, hogy átellenben egy alsóutcai ház lángokban áll.
Egyszerre parancsnoknak éreztem magamat, s elkiáltottam magam: – „Mindenki utánam!!!” S futottunk le a völgybe az égő házhoz, persze minden tűzoltókészlet nélkül. Lombos ágakat tördeltem, s fölvezényeltem ezekkel a dalárok egy részét, arra a szomszédos zsuppépületre, amely már kigyulladóban volt. Létrák hiányában egymás vállán át kúsztak föl a dalárok a háztetőre, s ütötték-verték az odahullott zsarátnokokat és kitépdesték a már meggyulladt szalmakötegeket. Megmentették a szomszéd épületet, s ezzel megtörték a tűz terjedését.
Más dalárokat a mentésben foglalkoztattam. /Eközben azt istállóból általam kivezetett egyik ló úgy a lábamra lépett az éles patkójával, hogy egy hétig nem tudtam cipőt húzni./ Sikerünk teljes volt. Mire a községnek két fecskendője odaért, már nem akadt ezeknek munkájuk. A meggyulladt háztetőn ugyanis a zsupp hamuvá lett, a leszórt üszkös tetőfát pedig a közeli patakból hurcolt vízzel ellocsolták a dalárok és egyéb összefutott segédkezők.
Ez a tűzeset volt a vasvári önkéntes tűzoltóság megfogantatása. Az egész község csodálattal látta a mintegy 40 emberből álló csoportnak a tűznél hirtelen megjelenését és szinte önfeláldozó, összefogó munkáját, amellyel a kitört tüzet – mely pedig az egész alsóvárosra végzetessé válhatott volna – oly gyorsan elnyomta.
De maguk a dalárok is csodálkoztak a munkájuk nagy sikerén, hisz nem volt eddig oly tűzvész a városban, mely legalább 8-10 épületet el nem hamvasztott volna. Fölismerte mindenki az összefogásban rejlő nagy erőt, s mikor pár hét múlva a város előkelőségeivel együttesen tartott dalárgyűlésen az önkéntes tűzoltóság létesítését megpendítettem, összes daláraim azonnal késznek nyilatkoztak a belépésre, sőt példájukat követve fölajánlta szolgálatát még ugyanannyi más fiatalember is.”


Az önkéntes tűzoltó egyesület működésének alapjait megtéve az egyesület titkárává választják. A munkát nemcsak gyakorlatban végzi. Tudonyányos írásai segítik az önkéntes tűzoltók munkáját.
Szaklapot alapít Vasvár megyei Tűzrendészeti Közlöny néven
Kidolgozója a Vasvár megyei tűzrendészeti szabályrendeletnek
„A Szépligeti Tűzoltóság” c. szakkönyv adja abban az időben a magyar tűzoltóság elméleti alapjainak oktatását.
A Széplakon édesapjától megtanultakat és a családi hagyományokat tovább folytatva nemcsak a tűzoltóság életében hagy kitörölhetetlen nyomokat.
Tanítói életútja elején megjárta Somogykivardot, majd 1875-ben Sopronhegykőre került. 1876-ban Vasvárra, ahol kezdetben az elemi, majd az ipari iskola igazgatását kapta feladatul.
Barabás István a szülői példát maga előtt tarva felvilágosult szellemiségű embert volt. Édesapja széplaki iskolájában saját maga által készített eszközökkel vette magát körül. A tanítás segédeszközeinek kimeríthetetlen eszköztára jellemezte tanítói munkáját. Nem tudjuk pontosan mi motiválta Istvánt, de ő is fejleszteni akart mindig az oktatás terén.
Vasváron az elemi fiúiskola két külön épületben volt elhelyezve. Barabás István terveiben ezt a két épületet akarta egyesíteni. Az állami támogatás nem sok volt, így a lelkes, nagy szervezésben járatos Barabás István társadalmi munkában megépítette 1903-ban a 6 osztályos elemi népiskolát. Vasvár művelődési központja és ipari iskolájának későbbi otthona lett a korszerű iskola.
Kántortanítóként a közösségi élet aktív tagja volt. Mint tudjuk, dalárdát vezetett, szervezett. A nagy álma, hogy a vasvári templom új orgonát kapjon, később teljesült. Az ő tervei alapján 2 manuálos, 32 regiszteres orgonát kapott a templom. Nem egyedi esetről van szó. Barabás István manuális orgonákat tervezett, amelyeket a pécsi Angster cég elkészített. (Érdekességként említem meg, hogy falunk orgonáját a pécsi Angster József készítette.)
Falunk szülöttjének sokrétű és rendkívül hasznos tevékenységét teljes mértékben nem tudom bemutatni. Igyekszem emléket állítani - a fontosabb tevékenységeit érintve - egy színes személyiségnek, a közösségi munkáját felidézni Vasvár község, majd város életében. Barabás István mukásságának igazán a lakosság szeretete állít emléket.


A település polgárai nem feledkeztek meg tanítójukról. 


A képviselőtestület 1935. május 7-én díszpolgárrá választotta.
„Vasvár Nagyközség képviselőtestülete és polgársága köszöntjük az olvasót: Tudatjuk mindenkivel egyenkint és összesen, akiket illet, hogy Barabás István urat községünk fejlődése érdekében különösen a népoktatás, egyházi zene, tűzoltóság és a közgazdaság terén közel fél századon át kifejtett fáradhatatlan önzetlen és bősikerű tevékenysége elismeréséül hálás szívvel díszpolgárrá választottuk. Mit aláírásunkkal és pecsétünkkel ellátott jelen okmánnyal igazolunk. Kelt: Vasvárott, 1935. máj. 7. Főjegyző, Városbíró.”

Napjainkban Vasváron Barabás István emlékét a lakosság így őrzi:
Vasváron utca őrzi nevét
1958-ban Barabás István emléktáblát helyeztek el az általános iskola falán
1983-ban az Árpád téren mellszobrot állítottak

Forrás: Vasvár város önkéntes tűzoltóegyesület Barabás István alapítónk, Bozzai lajos


 

Polgármesteri köszöntő

 

Facebook

Programnaptár 2017

Domb újság

.


Fertőszéplaki Sportkör

Fertőszéplakinak lenni


Fertőszéplak képekben


 

Környező települések


   Fertőd

   Fertőszentmiklós

   Sarród

   Hegykő

   Fertőhomok

   Petőháza

   Fertőendréd

   Agyagosszergény

   Hidegség

   Fertőboz

   Kópháza

   Balf

   Sopron