Nád-tűzoltó-arató - Eőri Béla emlékezik vissza tűzoltóként átélt emlékeire
Írta: Lukács Béla; Szerkesztette: Robotka Csabáné   
AddThis Social Bookmark Button

A falusi életben a legények közössége egy zárt csoportot alkotott a régi időkben.

A mi falunkban egykoron e fiatalok nemcsak barátok voltak és kortársak, hanem elkötelezett ifjak is. A közösségi tevékenység egyik meghatározó szervezete az önkéntes tűzoltó egyesület volt. A fiatalok felelősségre nevelésének és a közösségért végzett munka hasznosságának átadása folyt egykoron az egyesületen belül. A faluban így minden fiatal igyekezett is részt vállalni valamilyen közösségi tevékenységben. Ma már feledésbe merült ezen időket átélt emberek munkája, akik csak „egyszerűen” tették a dolgukat. A tűzoltó egyesület tagjai közt találhatunk olyan embert, aki nem akart mást tenni „csak” segíteni, a munkáját végezni, rang és elismerés nélkül, egyszerűen csak tűzoltó szeretett volna lenni.

 

A tűzoltóként átélt emlékeiről Eőri Béla így emlékezik:

A katonaidőmet leszolgálva számos szebbnél szebb gondolattal tértem haza, szülőfalumba. A fejemben gondolatok sokaságával, ahogyan minden fiatal, én is hatalmas terveket álmodtam a jövőmmel kapcsolatban. Az élet azonban más, mint a gondolatok, amelyek az élet küszöbén álló fiatalember vágyaiban megjelennek. A vágyak elszálltak, az élet folyt a hétköznapi mederben és én dolgoztam csendesen.


A korombeli fiatalok és barátaim mind részt vettek a tűzoltómunkában. A kíváncsiság is hajtott, meg hát a jó társaság is. Eldöntöttem beállok a tűzoltók közé. A gondolatot tett követte. Az egyesület tárt karokkal várta a fiatalokat, így rövid időn belül a csapat tagjai közt tudhattam magam. A régóta működő egyesületben már a fontosabb pozíciókat betöltötték, ezért számomra a tűzoltó beosztás maradt. Az életemben ekkor vállaltam fel azt, hogy szükség van olyan emberekre, akik szerényen végzik a dolgukat. A hétköznapi életben végeztem a munkámat és arattam a nádat a Fertőn. A kétkezi munkámmal teremtettem elő azt a tetőfedő anyagot, amit alkalmanként, ha a tűz martalékává vált, óvtam, védtem tűzoltóként. Megtaláltam azt az egyszerű életformát, amelyben szorgalmasan dolgozva végezhettem olyan feladatokat is, amelyekkel az életem teljes lett.


A tűzoltó egyesületben a fecskendő szívó oldalán szükséges feladatok elvégzését vállaltam. A vezetők meg voltak elégedve a munkámmal és ez nekem elég lelki erőt adott a további tevékenységemhez, minden elismerés és dicséret helyett.

Nem kevés azoknak az emlékeknek száma, amelyeket a tűzoltó munka kapcsán gyűjtöttem. Nehezen felejtem el azokat az időket, amelyeket a lovas kocsi vontatású kézi fecskendővel töltöttem. A pumpálás nem mindennapi erőt kívánt tőlünk, de ma már csak a szép emlékek maradtak abból az időből. A technikai fejlődést a 800-s motor szivattyú jelentette számunkra. Ma ez a kis lépcsőfoknak számít a fejlődésben, de nekünk ez akkor óriási lépést jelentett. Az évtizedek múltával így lehettem élő tanúja falunk tűzoltóságának, a motorizáció fejlődésének. A munka már nem volt fárasztó a szivattyúval, számunkra a gyakorlatozás minden perce izgalommal járt. Az Öreg utcában (Kossuth Lajos utca) a Jakab árokból vettük a vizet és a téglagyár oldalán elterülő réten mérhetetlen mennyiségű vizet fecskendeztünk el az új technikával. A gyakorlat, az mégsem igazi tűzoltás egy tűzoltó számára.


A legemlékezetesebb tűzoltás, amelyben részt vettem Szimitz Mihály házánál történt.


A csendes délután lassan átvonult szürkületbe, amikor is az ég alja nem csak a lemenő nap sugaraitól volt vörös. Az udvarunkon álldogálva néztem a gomolyfelhőkkel tarkított égbolt alját, amikor furcsa érzetem támadt. A fény, amit derengeni láttam nem olvadt bele természetes környezetébe. Néztem a kék eget, de nem értettem mi a baj. A halványnarancssárga égboltból hirtelen feltörő vörös fény villámként hasított belém. Tűz van! Idegesen és feldúltan, rohanva érkeztem meg a tűzoltószertárhoz. A feszültségemet csak fokozta, hogy senki nem volt ott, a tűzoltók láthatóan már kivonultak. A tekintetem újra az eget pásztázta, ekkor már a gomolygó füst égre rajzolta a tűz irányát. A Gyöpször felől jön a füst- tudatosult bennem. Lélekszakadva rohantam a szürkén gomolygó füst irányába. Az utcába befordulva láttam a patkoló állvány körül serénykedő embereket. A tűz már a ház hátsó felső részén, szabadon falta az épületet. A tűzoltók megfeszített munkával próbálták a vörösessárgás lángnyelveket visszaszorítani. A ház közepén lévő kovácsműhelynél emberek hada mentette a menthetőt. A tűz ropogva, szikrázva igyekezett előrébb törni az épületen belül. Időközben a segítség is megérkezett, a süttöri önkéntesek személyében. Igyekeztek bajtársaik munkáját átvenni, segíteni. A helyi tűzoltók a ház elején és az emeleten meglévő értékeket kezdték kipakolni.

Még ma is szemem előtt látom, ahogyan nagy igyekezettel az ablakon át a cimbalmot mentik ki az égő házból. A szerencsének és a szélcsendnek köszönhetően a tűz nem érte el a ház első részét.

A két tűzoltócsapat együttes erővel megfékezte a lángokat. A tűz utolsó szikrája is kialudt, a munka véget ért. A szivattyúk leálltak. Az éget fa illata és füst kevergett még a levegőben, de a tüzet megfékezték, látszott az elcsigázott emberek arcán az elégedettség. Az elszenesedett gerendák és az asszonyok halk sírása maradt a tűz után. Az összefogás és az önkéntes tűzoltók munkája elejét vette a nagyobb tragédiának.

A munka múltával minden visszatért a hétköznapi mederbe és a tűzoltók újra legényekké váltak, akik a nagykocsmában poharazgatva élték át újra és újra élményeiket.

 

 

Barátaim és tűzoltó társaim:

A földön ülnek: Bak József, Horváth Béla

Ülnek: Molnár István, Egyed Ferenc, Élő Kálmán, Bognár Kálmán, Lajber Ottó

Álló sor: Szemerits József, Eőri Béla, Sipos László, Eőri Béla, Élő László, Lajber Antal, Kuslits József, Garab István, Szalai Imre, Németh Sándor, Fejes István, Kenesei László

 

Az évek eltelnek, az emberek lassan elfogynak a képről, de nekünk megmaradnak azok az értékek, amelyeket ők hagynak itt számunkra. Ők voltak, akik egykoron igyekeztek a tűztől megóvni falunkat, mi pedig igyekszünk, hogy őket megóvjuk a feledéstől. A falu képe megváltozott, a házak eltűntek, átépítették, lebontották őket. Az a falukép, amelyben hajdanán éltek átalakult. Ők védték a falut, mi átformáltuk, átépítettük azt. Így nem marad más számunkra, mint azoknak az értékeknek a megőrzése és átadása az utókornak, amit Ők képviseltek áldozatos munkájukkal. A fejlődés nem áll meg, ezt ők is tudják, gyerekek és unokák felnőnek, az élet elsodorja őket a világ számos pontjára. A szülőfalu, amelyért Ők egykoron és ma az életüket adták volna, még ha változik is, megmarad. A falu otthona lehet így a gyerekeiknek, unokáiknak, dédunokáiknak, ükunokáiknak...

 




 

Polgármesteri köszöntő

 

Választási információk

Facebook

Programnaptár 2024

Domb újság

.

Fertőszéplaki Sportkör

Fertőszéplakinak lenni


Ingyen WiFi Fertőszéplak központjában

Felhasználónév:
Jelszó:

Fertőszéplak képekben


 

Környező települések


   Fertőd

   Fertőszentmiklós

   Sarród

   Hegykő

   Fertőhomok

   Petőháza

   Fertőendréd

   Agyagosszergény

   Hidegség

   Fertőboz

   Kópháza

   Balf

   Sopron