Falunk zenei élete a háború után
Írta: Lukács Béla   
AddThis Social Bookmark Button

A történelem vihara megtépázott mindent. Nemcsak a mindennapok nehézségeivel kellett megküzdeni e nehéz időkben, hanem az emberi értékeket is újra megfelelő helyükre kellett tenni. A kis közösségek erőssége az összefogásban és egymás segítésében volt. Nem történt ez a mi falunkban sem másként. Azok az emberek, akik átélték ezeket az éveket, csendben, hallgatagon hozzákezdtek a mindennapi élet helyreállításához.

 

Közel egy évtizednek kellett eltelni ahhoz, hogy falunk kulturális élete is kibontakozhasson. Az emberek egymást bátorítva, segítve, tanítva kialakítottak olyan közösségeket, amelyek feltöltődést és kikapcsolódást biztosítottak a nehéz munkában megfáradt embereknek. A legfontosabb kulturális összejöveteleknek a zenész mulatságok számítottak. Az ’50-es években már több helyi banda szolgáltatta a zenét a lelkes és szórakozásra vágyó közönségnek. A saját maguk erejéből összeállt zenekarok tagjai egy szűk kört alkottak ebben az időben. Nem volt arra lehetősége mindenkinek, hogy tanulhasson, így saját maguk szorgalmának köszönhették tudásukat. „Mit sem ért a szorgalom, ha nincs hozzá társulva tehetség!”- mondhatnánk mai ésszel gondolkodva. De akkor nagyon nagy kincs volt a tehetség, és lám sokszor az egymásra figyelés eredményeként fel is fedezték és felkarolták az olyan embereket, akikben láttak tehetséget a zene iránt. A megtiszteltetést természetesen meg is illett becsülni, ekkor társult a szorgalom a hivatástudattal, amely meghatározta ezen időszak zenei életét. Aki a zenei élethez csatlakozni akart teljes emberként tehette, csak így fogadta el az a közösség, akinek az élete a zenéről szólt. Mennyire nem volt ez egyszerű dolog, a szegénység és nélkülözés időszakában, azt csak azok az idős emberek tudják, akik átélték azokat az éveket.

 

De akinek a lelkében dal van, az nem ismer akadályt, nem volt ez másként azzal a fiatalemberrel is, aki a háború alatt és után vált zenésszé a falunkban.  Az idő gyorsan eltelt, és a hajdani fiatalember már szép kort megért, de a zene még mindig az élete. Varga Imre bácsi megosztotta velünk emlékeit és elmeséli miként lett életcélja a zene.

 

A harmonikázó „kovács”


A falusi élet meghatározó eseményei a zenés mulatságok voltak. A zenészek ismert és megbecsült tagjai voltak a falusi közösségeknek. Egy jó zenész, zenekar meghatározta a falu kulturális életet. Így nem csoda, hogy aki zenésznek állt, teljes elhívatottsággal végezte a művészet ezen ágát, a helyi sajátosságoknak megfelelően. Nem volt ez másképp Széplakon sem.

Varga Imre azon régi zenészek közé tartozik, akik a háború után kezdtek zenélni, az ő elmondása után tudunk betekintést kapni az akkori zenész hétköznapokba.

Édesapám mindenképpen kovácsot akart belőlem faragni, így 1943-ban a falu kovácsánál lettem inas. A mesterség is érdekelt, szorgalmas is voltam, ezáltal közel kerültem a mesterhez. A szerencsének köszönhetően Szimicz mester zenész volt. Ő fedezte fel bennem a tehetséget, látta meg a vágyat bennem a zene iránt. Az első harmonikámat a soproni Hódossy József órás mestertől vásároltam, Verdi II. világmárkájú harmonika volt, így már hangszerem is lett. A Szimicz bandába bevettek, itt kezdtem zenélni 1946-47-ben. A zenekart vezető Szimicz Mihály hegedült, én harmonikáztam, de a zenekarhoz tartozott még egy harmonikás és egy dobos, a szaxofonos ritkaságnak tekinthető volt abban az időben. A helyzetem nem volt könnyű, mert a sarródi Rábersteiner szeretett volna bekerülni a bandába. Széplakon volt ebben az időben egy másik zenekar is, a Révész banda. A két zenész banda szolgálta ki az akkori zenei igényeket. A zenélések helyszíne lakodalmak, hétvégenként pedig a téglagyárban bál, és fertődi gépállomás báljai voltak főként. A tehetségem és a zene iránt érzet vágyam eredményeként a soproni zeneiskola tanáraival játszhattam ezután egy zenekarban. Itt már éreztem azt a belső útmutatást, hogy életem eggyé válik a zenével. A képzett és művelt zenészek ki akartak tenni a zenekarból, ha nem tanulok meg kottából játszani. Az én életem ekkor már a zenéről szólt, nem tudtam volna zene nélkül élni. A szerencse is mellém szegődött! A petőházi cukorgyárban dolgoztam, és az ott talált papír kötegek között lévő kottából megtanultam kottát olvasni. Biztos helyem volt a zenekarban ezek után, mivel minden hangnemben és a magas elvárásoknak megfelelően tudtam zenélni. A legnagyobb tömeg előtt Pakson harmonikáztam, melyet mai napig életem legszebb emlékei között őrzök. A harmonikázás teljesen mindennapjaim részé vált, a zene végigkíséri életem. Zenészként legalább öt-hat harmonikát elhasználtam, de csak a hangszerek változtak, bennem a zene szeretete mai napig töretlen.


Ebben az időben a faluban Horváth Béla színdarabokat játszott az emberekkel. A színészek között megtalálható volt többek között Kovács Elemér, Varga Imre is. A Győrben díjat nyert társulat mégsem tudta magához csábítani Imre bácsit. Az élet őt zenésznek szánta, amelyben megtalálta az a hivatást, amelyben igazán kibontakozhatott. Tánccsoportokban, nemzetközi versenyen zenélhetett, majd gyermekeit is zenére tanítva mai napig a zene varázslatos világában él.

 

Az élet nehézségein végig küzdve tisztességben megőszülve élnek közöttünk azok az emberek, akik azokban az embert próbáló időkben is helytálltak. Tették a dolgukat, és a szépet igyekeztek másokkal is megosztani. Ez mindenképp tanulságul szolgál számunkra, de nem kell hangsúlyozni azt az elhivatottságot, ami ezen emberek erénye. A közösségért tették, azon a területen, amelyben, abban az időben ők voltak jók, vagy lehet csak szorgalmasabbak, mint mások. Nem is ezen kell nekünk elgondolkodni, hiszen ezek a tulajdonságok minden embernek hasznára válhatnak. Az élet nehézségeit elviselve fölneveltek egy generációt, akik továbbvitték azt a hitet, amely sokszor erőt adott nekik is a nehéz időkben. Így gyarapítva azt a szellemi tőkét, amely generációkon át gazdagítja falunk szellemi tőkéjét és értékét. A zene összeköti az embereket: egy olyan híd, amely nemcsak fizikai kapcsolat ember és ember közt.


 

Varga Imre bácsi féltve őrzött kincse egy Weltmeister típusú harmonika.

 

Igazán a zene mindenkié, így akinek a lelkében béke van, az képes meglátni, meghallani más zenéjében is a békét és a szépet. Az évek telnek csak el, az egészség kopik meg kissé, a hangszerek használódnak el az évek során, de akinek a hivatása a zene, azt elkíséri élete végéig.



 

Polgármesteri köszöntő

 

Választási információk

Facebook

Programnaptár 2024

Domb újság

.

Fertőszéplaki Sportkör

Fertőszéplakinak lenni


Ingyen WiFi Fertőszéplak központjában

Felhasználónév:
Jelszó:

Fertőszéplak képekben


 

Környező települések


   Fertőd

   Fertőszentmiklós

   Sarród

   Hegykő

   Fertőhomok

   Petőháza

   Fertőendréd

   Agyagosszergény

   Hidegség

   Fertőboz

   Kópháza

   Balf

   Sopron