A keresztény világ legnagyobb ünnepére készülvén újra és újra megmérettetnek az olyan fogalmak, mint a születés és élet, szenvedés és halál. Természetesen az élet nagy kérdései mellett nem, vagy csak részben tudjuk magunkat függetlenítni a mindennapi gondoktól. A húsvétra való készülődés közben nem csupán saját helyünket kell megtalálnunk a világban, de vigaszt, reménységet és példát is kell találnunk ahhoz, hogy meg tudjunk birkózni a kihívásokkal, amelyet az élet állít elénk. Kit találhatnánk nagyobb és jobb példát, mint Jézus? Aki hajlíthatatlan akaratával és tántoríthatatlan kitartásával legyőzhetetlennek bizonyult, s ezáltal örök tanulságul szolgál a meggyőződésüket mindenkor vállalóknak.

Húsvét nemcsak megméri alapfogalmainkat, de tartalommal is megtölti azokat, mindenek előtt a reménység fogalmát. Hiszen követők és tagadók, közömbösek és elfogultak, áldozatvállalók és felelősség elől menekülők, a többnyire ártatlanok és a megrögzötten vétkesek várnak évről-évre az új élet kezdésének lehetőségére.
Többségünkben a „MAJD” emberei vagyunk. Tisztában vagyunk esendőségünkkel, gyengeségeinkkel, mindennapi vétkeinkkel. Legtöbbünkben megvan a jó szándék, hogy levetkőzzük hibáinkat, tökéletesítsük magunkat. Megértőbbek, önzetlenebbek és segítőkészebbek legyünk. Ha magunkba nézünk, láthatjuk, hányszor és hányszor fekszünk le úgy esténként, hogy azt gondoljuk, „holnaptól más leszek!” Aztán jön a reggel és azt mondjuk, jó jó, de ezt még elintézem és utána…, és mindig van valami, ami visszahúz bennünket. Néha várjuk a csodát, gondolván egyedül úgysem fog menni a változás. De mi is a csoda? Talán egy hihetetlen, az általunk ismert természeti törvényeket felülíró történés megvalósulása? Igen, sokak számára ezt jelenti a csoda. De épp most, Húsvét idején kell megtalálnunk a csoda valódi értelmét. Had osszak meg Önökkel egy kis anekdotát:
Egy bizonyos meggyőződésű személy, más felfogású embertársa lelki vezetőjének hitelességét a következő kérdéssel firtatta: „– Milyen csodát tett a Mestered?”, amire mindennél többet mondóbb választ kapott: „– Vannak csodák és csodák. Nálatok azt tekintik csodának, ha Isten teljesíti valakinek az akaratát. Nálunk az a csoda, ha valaki teljesíti Isten akaratát.” (Anthony de Mello: Csoda)
A régi korok emberei számára, mi csodák özönében élünk. Akár csak 100 évvel korábban élt emberek is elszörnyülködve bámulnák a sok technikai csodát, ami körülvesz bennünket. Néhány óra alatt átrepülhetünk a Föld túlsó oldalára. Egy apró kézmozdulattal meleget és világosságot varázsolhatunk otthonainkba. Egy kis porból és vízből kenyeret tudunk varázsolni amivel egész családunkat jóllakathatjuk. De vajon lélekben is ekkorát fejlődtünk? Itt az idő elgondolkodnunk, hogy tudjuk-e tenni a jót olyan könnyedén és természetesen, ahogy felkapcsoljuk a villanyt? Tudunk-e áldozatot hozni? Tudunk-e segíteni ellenszolgáltatás várása nélkül? De a legfontosabb kérdés, hogy felül tudunk-e emelkednünk a csüggedésünkön?
Én hiszem és tudom, hogy igen! Kérem, nézzenek körül maguk körül. Erőtől, élni akarástól duzzad a természet. Rég volt ilyen harsány erőteljes tavasz. Szinte a lelkünk is kivirul! Csodanéző és csodaváró hangulatban vagyunk, és a csoda itt van körülöttünk és itt van bennünk. Lássuk meg önmagunkban és egymásban is a csodát!
Még néhány nap és felzúgnak ősi templomunk harangjai és az ÉLETET hirdetik! Krisztus feltámadt!
Azért, hogy nekünk örök életet és örök reményt adjon! Mi nem csüggedhetünk! Kívánom, hogy a Feltámadás
öröme ragyogja be életüket, adjon reményt és örömet hétköznapjaikba. Ne feledjék, a csoda Önökben
van, szívből kívánom, hogy találják meg lelkükben és váljanak boldog és megelégedett emberekké.
Áldott húsvétot kívánok mindannyiuknak!