Október elején a 7. osztályosok az „Örökségünk, Alpokalja – Fertő-táj” című projekt keretében bepillantást nyerhettek a környező települések, az 5 mikrotérség múltjába, kultúrájába. Játékosan fedeztük fel Fertőszéplak és a környék máig fennmaradt hagyományait, műemlékeit, történelmét.

Tavasszal már részt vettünk a projekt nyitórendezvényén, ahol a Falumúzeumban a Fertő-part rejtett kincseit fedeztük fel a fák segítségével. Akkor Hoffmann Rózsa államtitkárasszony tetszését is kivívva előadtunk egy széplaki mondát, Egy bot rejtélyét.

Projekthetünk 1. napján a fertőszéplaki és a fertődi hetedikesek együtt ismerhették meg a helyi kulturális értékeket. Meglátogattuk a Széchényi család örökségét: a kastélyt, a kálváriákat és a templomot. Bepillantást nyerhettünk az ő szellemiségükbe, vallásos életükbe, ahogy egy falu és majd egy ország jövőjét alakították. Rácsodálkoztak a gyerekek arra a botra is, mely a templomban található, és egy csodás gyógyulás emlékét őrzi, mely a Szűzképnél történt a ’30-as évek elején. Talán nem véletlen, hogy épp ebben a templomban adott hálát egy bénaságból meggyógyult vándor, ahol Szent Peregrin, a lábfájósok védőszentjének a szobra is található. A csoport másik fele közben a különböző fákkal ismerkedett Barczáné Locsmándi Beáta tanárnő irányításával. Különféle játékokat, tárgyakat készítettek dióból, bővítették tudásukat a Fertő-Hanság Nemzeti Parkról. Ügyességüket kipróbálhatták, versenyezhettek is a különféle fa játékokkal, új barátságokat kötve.

Keddi napunk Fertőszéplak műemlékeinek felfedezésével telt, híres fákat kerestünk a faluban, amelyeket később meg is szólaltattunk. Így jutottunk el a temetőben álló Szentháromság-oszlop melletti fenyőfához, mely a pestis áldozatainak állít emléket. Megnéztük a Szűzképet, ahol a csodás gyógyulás történt, jártunk a Szent József-szobornál és a vízállóknál lévő feszületnél, melyet egy hatalmas gesztenyefa őriz. Ennek történetét is megismerve vidáman érkeztünk a liget fáihoz, faggatva őket a múlt eseményeiről. Végül a Széchényi-kastély vén diófája mesélt nekünk a híres könyvtáralapítóról, Széchényi Ferencről.

Szerdán Kópházára látogattunk, ahol már a tamburások vártak az iskolában, igazgatónő mesélt nekünk a falu múltjáról, az iskoláról, a horvát nemzetiség hagyományőrzéséről. Ezt követően az egyik háznál gibanikát, azaz töklepényt készítettünk a kópházi hetedikesekkel együtt, jártunk egy fafaragónál, aki bemutatta a kereplő készítését, majd a kegytemplomnál – megismerve annak történetét - közösen mutatták be a kerepelést a gyerekek magyar és horvát nyelven.

Csütörtökön két térséget is felfedeztünk: az Ikva mentét és a Kardos völgyét. Petőházán Tömördi Máté beszélt nekünk a Csali csárdáról, mely a betyárvilág emlékét őrizte, megismertük a kányaleves legendáját Agyagosszergényből, és a fertőszentmiklósi templom keresztje alatt lévő ágyúgolyó történetét. Különleges élményt nyújtott a petőházi cukorgyár történetét bemutató interaktív kiállítás megtekintése, melyet Máté bácsi visszaemlékezései színesítettek. Itt fedeztük fel a híres Cunpald-kehely másolatát is Nagy Károly idejéből. Következő állomásunk Lövő volt, ahol a fém volt a központi elem a vitézség és a hősiesség jegyében. Itt is találkoztunk a helyi hetedikesekkel, s vegyes csapatokat alkotva oldották meg tanulóink a játékos feladatokat. Igazgató úrral íjászkodtak, Szabina nénivel pedig a kövesdi fakereszt mondáját dolgozták fel, miután a falu műemlékeit felfedezték. Köszönjük a vendégséget és tartalmas programokat a lövői és a kópházi pedagógusoknak, gyerekeknek, mellyel hatalmas élményt nyújtottak számunkra.

Pénteki napunk a projekthét zárása volt, ahol minden iskola bemutatta saját hagyományait, beszámolt az elmúlt napok élményeiről, munkáiról. Mi a pásztorozás máig élő hagyományát adtuk elő, majd a néhány tanuló által megszólaltatott fákat hallhatta a lelkes közönség, feltárva ezzel településünk múltját, értékeit, kultúráját. Befejezésül Baán Jenő bácsi beszélt élményeiről, visszaemlékezve gyerekkorára, fiatal korára, és egy szép Benedek Elek verssel zárta a napot.

Ez a hét mindenki számára egy életre szóló élmény volt, hiszen az 5 mikrotérséget bemutató könyv és a megszerzett tudás, tapasztalatok, az alakuló barátságok megerősítették bennünk azt, amit Széchenyi mondott: „Tiszteld a múltat, hogy érthesd a jelent, és munkálkodhass a jövőn.”

A projekthét folyamán készül képek ide kattintva tekithetők meg.